A Kételkedés Kék Zafír Szilánkjai

Néha úgy érzem, a szívem egy kék zafír, ami apró szilánkokra tört. Minden egyes szilánk egy-egy kétely, egy-egy félelem, ami az utam során ragadt belém. Ott vannak, élesek és hűvösek, megakadályozva, hogy a fény akadálytalanul áramoljon át rajtam. Kételkedem a képességeimben, a szeretetben, amit kapok, sőt, néha még a saját létezésem értelmében is.

Egy nap egy öregasszonnyal találkoztam, aki a folyóparton ült és köveket csiszolt. Láttam, hogy a kövek, amiket csiszol, mindegyike más színű és formájú, de mindegyikükben ott rejtőzött a szépség lehetősége. Megkérdeztem tőle, hogy mi a titka, hogyan tudja a nyers kövekből ékszereket varázsolni. Mosolyogva azt válaszolta: "A türelem és a víz. A víz lágyan mossa a köveket, elsimítja az éleket, és feltárja a bennük rejlő igazságot. A türelem pedig abban segít, hogy ne adjam fel, még akkor sem, ha a kő kemény és ellenálló."

Akkor értettem meg. A kétely, a félelem, a szilánkok a szívemben mind csiszolásra várnak. Nem kell elutasítanom őket, nem kell harcolnom ellenük. Elég, ha engedem, hogy a szeretet és a megértés lágy vize átmossa őket, elsimítsa az éleiket, és feltárja a bennük rejlő értéket. Mert a kétely is lehet tanító, a félelem is lehet ösztönző, ha nem engedem, hogy megbénítsanak. Elfogadom a szilánkokat, mint a zafír természetes részeit, és bízom abban, hogy a csiszolás során egyre ragyogóbbá és teljesebbé válok.