A Kételkedés Ködbe Veszett Iránytűje

Oly sokszor érezzük, hogy elveszünk a kétely sűrű ködében. Mintha a belső iránytűnk megbolondult volna, összezavarva minden lehetséges ösvényt. A kétség nem a félelem testvére, hanem annál sokkal alattomosabb: a remény szívébe ültetett féreg, mely lassan rágcsálja szét a hit gyökereit. Emlékszem, egy alkalommal egy idős asszonyhoz fordultam tanácsért, mikor úgy éreztem, a kétségbeesés fullasztó leple borul rám. Nem adott okos tanácsokat, nem ígért gyors megoldásokat. Csupán annyit mondott: "A köd nem örök. Nézz a lábad elé, és tedd meg a következő lépést. A fény előbb-utóbb áttör." Furcsának találtam, ám követtem a tanácsát. Nem a távoli cél lebegett a szemem előtt, csak a következő lépés. És csodák csodájára, ahogy haladtam, a köd lassan oszlani kezdett. Nem tűnt el teljesen, de már láttam a következő szikrát, a következő támpontot. A kétség nem ellenség, hanem egy kísérő, aki emlékeztet arra, hogy a hitet, a reményt újra és újra meg kell élni. Ne harcolj a köd ellen, hanem légy türelmes navigátor, aki lépésről lépésre halad, bízva abban, hogy a fény mindig ott van valahol, a fátyol mögött.