A Kételkedés Ködfátyolos Hajnala

Tudjátok, van az az ébredés előtti pillanat, amikor a gondolatok még ködfátyolba burkolóznak. Ilyenkor a szív szava tisztán hallatszik, mielőtt az elme kételkedő hangja rátelepedne. Ez a hajnalpír a lélek legőszintébb pillanata. Egy ilyen hajnalon jött el hozzám a Kételkedés. Nem mint valami gonosz erő, hanem mint egy öreg barát, aki aggódik értem. Megmutatta az út előttem tornyosuló akadályokat, a lehetséges kudarcokat. Szavait hallgatva a szívem elnehezült, a lelkesedésem lankadt. Aztán eszembe jutott egy régi legenda a csillagokról. Azt mondják, minden csillag egy-egy küzdelem emléke, melyet a fény vívott a sötétséggel. Ha a fény sosem kételkedne saját erejében, sosem lenne szüksége küzdenie, és sosem ragyogna annyira fényesen. A Kételkedés nem ellenség, hanem egy próbatétel, mely megtisztítja a szándékainkat, és megerősíti az elkötelezettségünket. Engedjük, hogy a ködfátyol eloszoljon, és a szívünk tüze ragyogjon át rajta. Mert a valódi bizonyosság nem a kétely hiányában rejlik, hanem a kétely ellenére is kitartó hitben.