A Kételkedés Obszidián Tükre

A kétely sötét, csillogó obsidian tükre időnként mindannyiunk elé kerül. Nem csalás, nem ámítás, csupán egy lehetőség. Egy lehetőség, hogy szembenézzünk a bizonytalansággal, a félelemmel, ami a szívünk mélyén lakozik. Emlékszem, egy sziklába vájt ösvényen botorkáltam, a nap már lebukott a horizonton, és a hold ezüstös fényében igyekeztem megtalálni a helyem. Egy barlang előtt álltam meg, melynek bejáratát mintha egy hatalmas, fekete tükör zárta volna le. Azt súgták, ha belenézek, elveszek a saját kétségbeesésemben. Megálltam, tétováztam. Vajon belépjek? Vagy megfutamodjak, és a régi, ismerős úton folytassam tovább?

Aztán eszembe jutott egy régi történet, egy aranyművesről, aki a legtisztább aranyat is tűzben edzette, hogy még ragyogóbb legyen. A kétely is ilyen tűz. Ha mersz szembenézni vele, a benned rejlő arany is tisztább, erősebb lesz. Beléptem a barlangba. A tükörben megláttam minden félelmemet, minden bizonytalanságomat. De láttam a bennem rejlő erőt is, a kitartást, ami eddig elhozott. És ekkor a tükör megrepedt, majd darabokra hullott. A barlang mélyén pedig egy kristálytiszta forrás fakadt, ami feltöltött, megújított.

Ne félj tehát a kételytől. Nézz bele az obszidián tükörbe, és lásd meg a benned rejlő igazságot. Mert a sötétségben találjuk meg a fényt, és a bizonytalanságban a bizonyosságot. Az Univerzum nem büntet, hanem tanít. És a kétely épp ilyen tanítómester.