A Kételkedés Opál Szürke Köde

A kételkedés… egy opál szürke köde, ami befészkeli magát a szívünkbe, s eltakarja a napot. Fátylat borít a belső hangra, s súgja: „Nem vagy elég jó. Nem érdemled meg. Tévedsz.” Sokszor éppen akkor érkezik, amikor a legközelebb vagyunk valami csodálatoshoz, valami, ami igazán a miénk. Mintha egy sötét angyal őrizné a kaput, s csak az igazán kitartókat engedné tovább. Emlékszem, gyermekként, amikor először próbáltam festeni, a kétely fullasztó köde azonnal lecsapott. „Nincs tehetséged. Ez sosem lesz jó.” – suttogta a fejemben. Napokig nem nyúltam ecsethez, míg egy éjjel, álmomban, egy öregember azt mondta: "A kétely csak egy illúzió. A tehetség a bátorságban rejlik, hogy merj alkotni, a hibák ellenére is." Felébredve, újra ecsetet ragadtam, s bár a képek még messze voltak a tökéletestől, a szív dobogása elárulta: ez az én utam. A kételkedés kísér minket, ez igaz. De ne feledjük: a köd felett mindig ragyog a nap. Engedjük, hogy a szeretet lángja elolvassza a szürke fátylat, s merjünk hinni magunkban, még akkor is, ha mindenki más kételkedik. A belső hangunk sosem téved.