A Kételkedés Szelenit Ködfátyla

A kertemben álltam, a hold ezüstfényében, és a rózsáimat figyeltem. Nem a virágokat, hanem a töviseket. Vajon a szépség védelmezői, vagy a félelem szüleményei? Kételkedésem szelénit ködfátyolt vont a szívemre. Mi van, ha az élet nem a ragyogásról, hanem a fájdalomtól való rettegésről szól? A csillagok néma csendben válaszoltak. Egy bagoly huhogása törte meg a csendet, mintha azt súgná: "Nézz mélyebbre". A tövisek nem az elutasítás eszközei, hanem az odaadás próbái. Megtanítanak rá, hogy a szépség törékeny, és a szeretet néha áldozatot követel. A kétségeim nem elválasztanak a fénytől, hanem abban segítenek, hogy megbecsüljem azt. Mert csak az tudja igazán értékelni a rózsát, aki ismeri a tövis szúrós valóságát.