A Kételkedés Turmalin Suttogásai

Néha, a lelkem kertjében, a legszebb virágok tövében turmalin kristályok bukkannak fel. Nem gyógyító, rezgő energiát árasztanak, hanem halk, kétséget ébresztő suttogásokat. Vajon elég jó vagy? Vajon helyes úton jársz? Vajon nem tévedsz-e? Ezek a suttogások nem gonoszak, nem akarják, hogy elbukjak. Egyszerűen a félelem gyermekei, akik a bizonytalanság talajában gyökereznek.

Emlékszem egy régi történetre, egy asztrológusról, aki a csillagokat olvasva látta egy fiatalember sorsát. Fényes jövőt jósolt neki, tele sikerrel és boldogsággal. A fiatalember, eleinte lelkes, hamarosan kétségek közé merült. „Mi van, ha az asztrológus tévedett?” – kérdezte magától nap mint nap. „Mi van, ha nem vagyok elég tehetséges? Mi van, ha elrontom?” A kétely olyan erős volt, hogy végül feladta az álmait, még mielőtt igazán elkezdte volna kergetni őket.

Én nem akarok így járni. Nem akarom, hogy a turmalin kristályok suttogásai elnyomják a szívemben lévő tüzet. Emlékeztetem magam, hogy a kétségek nem az ellenségeim, hanem a tanítóim. Ők azok, akik rákényszerítenek, hogy elmélyüljek önmagamban, hogy megkérdőjelezzem a motivációimat, hogy még erősebbé váljak. Minden egyes suttogás egy lehetőség arra, hogy még jobban megismerjem önmagam, hogy még határozottabban álljak az utamon. A turmalin nem átok, hanem egy emlékeztető: a hit nem vakon követés, hanem folyamatos belső munka eredménye. A kétségek közt is lehet virágozni.