A Kételkedés Zafír Jégvirágai

A kételkedés zafír jégvirágai lassan kúsznak fel a szív ablakára, elfedve a tavasz ígéretét. Ismerős érzés ez, egyfajta védőburok, mely óvni hivatott a csalódástól, a sebezhetőségtől. De vajon tényleg véd? Vagy csupán börtön, melynek rácsai a saját elménk szüleményei?

Egy régi legenda szerint, a Kételkedés Királynője téli palotájában örökké fagyott rózsákat gyűjt, mindegyik egy-egy elszalasztott lehetőség emlékét őrzi. Egy nap egy fiatal lány, Szívfény, útnak indult, hogy megtalálja a palotát és kiolvassza a rózsákat. Útja során számtalan akadályba ütközött, a Királynő suttogó hangja folyamatosan azt hajtogatta: "Nem vagy elég erős. Nem fog sikerülni. Fordulj vissza."

Szívfény azonban emlékezett a Nap melegére, amit a rózsák egykor éreztek, és ez erőt adott neki. Mikor végül a palotához ért, a Királynő elé állt és azt mondta: "Tudom, hogy félsz. Félsz attól, hogy újra megsebeznek. De a szeretet erősebb a félelemnél. Engedd, hogy a rózsák újra virágozzanak."

A Királynő, meglepve a lány bátorságán, elengedte a zafír jégvirágokat. A rózsák lassan kiolvadtak, és a palotát betöltötte az illatuk. Szívfény pedig megtanulta, hogy a kételkedés nem az ellenség, hanem egy tanító, aki emlékeztet minket arra, hogy bízzunk önmagunkban és a szeretet erejében, még akkor is, ha a szívünk ablakát jégvirágok borítják. A legmélyebb télben is ott rejtőzik a tavasz ígérete.