A Kétely Gyöngyház Szürke Köde

A kétely. Gyöngyház szürke köd, mely lassan kúszik be a lélek tájaira, beborítva a korábban oly tisztán látott utakat. Nem ellenség ő, inkább egyfajta vizsgáztató. Megkérdőjelezi a hitet, a döntéseket, a kapcsolatokat. Suttogó hangja elbizonytalanít, eltávolít a belső iránytű sugallataitól.

Egy régi történet jut eszembe egy kertészről, aki életét a legszebb rózsák nevelésére szentelte. Gondozta, öntözte, óvta őket. Egyik napon, mikor a legértékesebb, egy tűzpiros fajta bimbója éppen nyíladozni kezdett, kétség fogta el. Vajon elég jó vagyok én ehhez a rózsához? Vajon meg tudom adni neki mindazt, amire szüksége van ahhoz, hogy teljes pompájában tündököljön? A kétely köde beborította a szívét, és ahelyett, hogy a megszokott szeretettel fordult volna a rózsa felé, elfordult tőle. Attól félt, hogy kudarcot vall.

A rózsa, megérezve a gondoskodás hiányát, nem bontotta ki szirmait teljesen. Szépsége rejtve maradt, illata nem töltötte be a kertet. A kertész, látva ezt, rájött, hogy a kétely bénító ereje nagyobb kárt okozott, mint bármilyen külső tényező. Megtanulta, hogy a kétely elfogadása nem gyengeség, hanem lehetőség a növekedésre. Legközelebb, ha a szürke köd feltűnik, emlékezni fog, hogy a szeretet és a bizalom fényével eloszlatható a bizonytalanság. Mert a rózsa – és a lélek is – a feltétel nélküli szeretetben virágzik a legszebben.