A Kétely Tejfehér Ködfátyla

Ébredéskor tejfehér köd lepi el a völgyet, és a kétely is ilyen halkan, szinte észrevétlenül kúszik be a szívünkbe. Nem ordít, nem lökdös, csupán finoman ellebegi a bizonyosságot, elmosva a határokat. Évekig kerestem a hivatásom, a helyem a világban. Megtaláltam, hittem. De a köd jött, és azt suttogta: "Biztos ez az? Elég jó vagy? Nem tévedsz?"

Egy régi bölcsesség szerint minden kérdés magában hordozza a választ is. A kétely nem az ellenségem, hanem a tanítóm. Arra emlékeztet, hogy a hit nem egy statikus állapot, hanem egy folyamatos mozgás, egy állandó megerősítés. A ködben is lehet látni, ha a szívünk iránytűjére figyelünk. A kétely csupán egy kísérő, aki arra hív, hogy még mélyebbre ássunk önmagunkban, hogy még jobban meggyőződjünk arról, amit valónak érzünk. Nem elfojtani kell, hanem megkérdezni tőle: "Mit akarsz mutatni nekem? Milyen rejtett félelmeket hozol felszínre?" És a válasz, bár eleinte talán homályos, idővel tisztábbá válik, mint a napfény, ami áttöri a reggeli ködöt.