A Kiszolgáltatottság Holdkristály Csöppjei

Néha, egészen váratlanul, a lelkünk egy törékeny, holdkristály csöppé zsugorodik. Megfosztva minden védelemtől, minden álcától. Kiszolgáltatva a világnak, a szélnek, a véletlennek. Ilyenkor érezzük igazán, mennyire függünk egymástól, a láthatatlantól, a kegyelemtől. Nem a gyengeség ez, hanem a legmélyebb igazságunk. Mert a páncél mögött, a szerepek mögött, mindannyian ugyanaz a tiszta, rezgő energia vagyunk. És ez az energia sebezhető. De éppen ebben a sebezhetőségben rejlik a hatalmas erő. Az, hogy képesek vagyunk megnyílni, elfogadni, kérni és adni. A kiszolgáltatottság nem a bukás előszobája, hanem a valódi kapcsolódás lehetősége. Egy emlékeztető arra, hogy nem vagyunk egyedül ebben a táncban. Nézz fel az égre. A Hold, az éjszaka királynője, maga is folyton változik, hol telt, hol vékony sarló. Kiszolgáltatva a Nap fényének, mégis ragyog. Mert a ragyogás nem a tökéletesség, hanem a létezés maga. Engedd meg magadnak, hogy holdkristály légy. Fényt törve a sötétségben.