A Kitartás Gyöngyház Pillangószárnya

Az Élet olykor egy végtelennek tűnő, sötét alagút. Botorkálunk előre, vakon bízva abban, hogy a végén fény vár ránk. Sokszor érezzük úgy, nincs erőnk továbbmenni. Pedig a kitartás – az a halk, gyöngyházfényű pillangó – ott rejtőzik a szívünk mélyén. Emlékszem, egyszer egy régi, elhagyatott kertben találtam rá egy gubóra. A selyemszálak közt valami mozgott, de a pillangó nem jött elő. Türelmetlen voltam, és segítettem volna neki, de egy öreg kertész azt mondta: "Ne tedd! Ha most segíted ki, sosem lesz elég erős a szárnya ahhoz, hogy repüljön." Napokig vártam. Végül, a pillangó, saját erejéből, kibontotta magát. Szárnyai gyengék voltak, de ahogy a napfény érte, egyre erősebbé váltak. Végül, felrepült. Azóta tudom, hogy a küzdelem teszi erőssé a szárnyainkat. A kitartás nem azt jelenti, hogy nem esünk el, hanem azt, hogy minden egyes esés után felállunk, és repülünk tovább. Mert a gyöngyházfényű pillangó ott van bennünk, és várja, hogy felszabadítsuk.