A Kitartás Holdkő Lépcsője

Néha úgy érzem, az élet egy végtelennek tűnő lépcsősor, melynek fokai Holdkőből vannak. Hűvösek, csillogóak, és ahogy egyre feljebb kapaszkodom, egyre távolabbnak tűnik a cél. Vannak napok, mikor a karjaim sajognak, a lábaim remegnek, és a szívem szinte könyörög egy kis pihenőért. Ilyenkor a sötétség is sűrűbbnek tűnik, a Hold fénye sem elég, hogy megvilágítsa a következő fokot.

Emlékszem, egyszer egy idős kertész mesélte, hogy a rózsák is csak akkor bontják ki legszebb szirmaikat, ha gondosan metszik őket. A fájdalom, a nehézség, a kitartás próbája mind-mind a mi metszőollónk. Formál, csiszol, erősebbé tesz. Talán épp azért tűnik olyan távolinak a cél, mert a Holdkő Lépcső nem csupán a csúcsra vezet, hanem önmagunk mélyebb megismeréséhez.

Ilyenkor, amikor a legnehezebb, emlékeztetem magam a pillangóra, mely a sötét bábból küzdi ki magát a fényre. Nem adja fel, pedig a szűk hely szinte összeroppantja. Tudja, hogy a kitartásának köszönhetően fog szárnyra kelni. És ahogy a pillangó szárnyai megtelnek élettel, úgy tölti be a lelkemet a remény, hogy a Holdkő Lépcső végén rám is a szabadság vár.