A Kíváncsiság Bíbor Lepkéi

Talán furcsának tűnik, hogy a kíváncsiságot választottam mára, sokan felületes, sőt, néha tolakodó tulajdonságnak tartják. Pedig a valódi kíváncsiság a lélek nyitottsága, a vágy, hogy felfedezzük a világ és önmagunk mélységeit. Nem puszta tudásszomj, hanem egy belső utazás kezdete.

Emlékszem, kiskoromban a nagymamám kertjében találtam egy gyönyörű, bíbor színű pillangót. Soha nem láttam még hasonlót. Nem akartam elkapni, nem akartam birtokolni, csak megfigyelni. Követtem a kertben, ahogy virágról virágra szállt, és ahogy a napfény megtört a szárnyain. Annyira elmerültem a látványban, hogy teljesen megfeledkeztem magamról. Akkor éreztem először, hogy a kíváncsiság nem csak tudást ad, hanem összeköt a világgal. A pillangó egyetlen pillanatra sem érezte, hogy veszélyt jelentek rá, szabadon repdesett körülöttem. Mintha érezte volna, hogy a szándékom tiszta.

Most, felnőttként is igyekszem megőrizni ezt a gyermeki kíváncsiságot. Hiszem, hogy ez az a motor, ami előre visz, ami segít megérteni a bonyolult összefüggéseket, ami új perspektívákat nyit. Ne féljünk kérdezni, ne féljünk felfedezni, ne féljünk belevetni magunkat az ismeretlenbe. Mert ott, ahol a komfortzónánk véget ér, ott kezdődik az igazi kaland. És ki tudja, talán épp egy bíbor lepke vezeti majd utunkat.