A Kíváncsiság Bíbor Méhkasa

Azt mondják, a kíváncsiság ölte meg a macskát. De vajon mi öli meg az embert? Talán a be nem teljesített kíváncsiság? Az elfojtott kérdések fullasztó köde? Én azt hiszem, a válasz igen. Néha úgy érezzük, biztonságosabb nem tudni. Jobb beleburkolózni a megszokottba, a kényelmes hazugságokba, mint szembenézni a valósággal.

Egy régi legenda szerint a hegyek mélyén, ott, ahol a Nap sosem süt, él egy remete. Nem bölcsességet árul, hanem válaszokat. Bárkinek, aki elég bátor ahhoz, hogy megtegye a veszélyes utat hozzá. Egyetlen feltétele van: csak egyetlen kérdést tehetnek fel. Egy fiatal lány, akit gyötört a bizonytalanság, elindult hozzá. Félt a sötéttől, félt a vadállatoktól, de leginkább attól félt, hogy amit hallani fog, örökre megváltoztatja az életét.

Amikor végre elért a remete barlangjához, öregember fogadta, arcán mély ráncok, szemeiben pedig a csillagok fénye. A lány, torkában gombóccal, feltette a kérdését: "Mi az életem értelme?" A remete elmosolyodott, és egyetlen szót felelt: "Keresd!" A lány értetlenül nézett rá. Azt várta, valami nagy, magasztos célt fog hallani, de ehelyett a keresés feladatát kapta.

Kifelé menet megbotlott egy kőben és felhorzsolta a térdét. Leült a földre és sírni kezdett. Aztán hirtelen eszébe jutott a remete szava. Felállt, letörölte a könnyeit és tovább indult, de már nem a sötétségbe, hanem a felkelő Nap felé. Megértette, hogy az élet értelme nem egyetlen válasz, hanem a kérdések végtelen sora, a felfedezés öröme, a bátorság, hogy kilépjünk a komfortzónánkból és megvizsgáljunk mindent, ami körülvesz minket. Ne féljünk a kíváncsiságtól, mert az a lélek szom