A Kíváncsiság Bíbor Pillangószárnya

Milyen gyakran szorítjuk ketrecbe a kíváncsiságunkat? Mondván, „nem illik”, „nem kéne tudni”, „minek az nekem?”. Pedig a kíváncsiság az a bíbor pillangószárny, mely a lélek kertjének legrejtettebb virágaihoz repít el minket. Emlékszem, gyermekként minden érdekelt. A nagymama ráncos kezei, a padláson porosodó dobozok, a szomszéd néni titokzatos mosolya. Nem féltem kérdezni, kutatni, felfedezni. Aztán ahogy nőttem, a világ elkezdte suttogni, hogy vannak dolgok, amiket jobb nem bolygatni. A kíváncsiságomat óvatosabbá, majd szorongóvá tették. Pedig most, érett fejjel látom, hogy a valódi bölcsesség a kérdésekben rejlik, nem a válaszokban. A félelem attól, hogy mit találunk, nagyobb akadály, mint maga a tudás. Engedd hát szabadjára a bíbor pillangót! Ne félj attól, ami a szív sötét zugaiban rejtőzik. A fény csak akkor győzhet, ha belépünk a sötétség birodalmába, és kíváncsian szemléljük azt. Mert a legmélyebb titkok feltárása a legnagyobb ajándék.