A Kíváncsiság Bíbor Pillangószárnya

A Kíváncsiság, ez a finom, bíbor árnyalatú energia, gyakran félreértett társunk az utunkon. Sokan a felületesség vagy a pletyka szinonimájaként tekintenek rá, pedig valójában a Lélek szomja a tapasztalásra, a megértésre. Kíváncsinak lenni annyi, mint nyitott szívvel, gyermeki ámulattal közelíteni a világhoz, beengedni az új impulzusokat, még akkor is, ha azok elsőre idegennek tűnnek.

Emlékszem, egyszer egy apró, elhagyatott virágüzlet mellett sétáltam el. Soha nem figyeltem fel rá korábban, de azon a napon valami megfogott a kirakat üvege mögött megbújó, furcsa, lilás színű virágban. Nem ismertem a nevét, nem hasonlított semmire, amit valaha láttam. Egy hang belül azt súgta: "Menj be, kérdezz rá!" A racionális elmém ellenkezett: "Minek az neked? Csak időpocsékolás." De a kíváncsiság erősebb volt.

Bementem, és a mogorva tekintetű virágárus meglepetten nézett rám. Megkérdeztem a virág nevét, eredetét. A kérdésem láthatóan felélesztett benne valamit. Ahelyett, hogy lerázott volna, mint ahogy vártam, elkezdett mesélni. Mesélt a virág egzotikus származásáról, a gondoskodásról, amire szüksége van, a jelképes jelentéséről. Órákig beszélgettünk, és a végén nem csak a virág nevét tudtam meg (azóta tudom, hogy "Gloire de Dijon" rózsa), hanem egy csodálatos emberrel is megismerkedtem, aki addig a felszínen látszott csak.

A kíváncsiság abban a pillanatban mutatta meg igazi arcát: nem puszta tudásszomj, hanem a kapcsolatok, a megértés, a mások iránti érdeklődés katalizátora. Merjük hát engedni, hogy ez a bíbor pillangószárny vezessen minket, és meglássuk a szépséget és a tanulságokat azokban a helyzetekben is, amiket eddig figyelmen kívül hagyt