A Kíváncsiság Borostyán Pillantása

Egy régi térkép hevert az asztalomon, a szélei rojtosak, tintája kifakult. Nem mutatta a világot, hanem a bennem rejlő, feltáratlan területeket. Rettegtem attól, ami ott lapulhat, a sötét zugoktól, az ismeretlen vadontól. Évekig éltem a megszokás biztonságos falai között, elzárva magam a belső utazástól. Aztán egy nap, éreztem, hogy a kíváncsiság egy parázsló szikraként gyullad bennem. Nem a vágy, a birtoklás vagy a tudásvágy mozgatta, hanem az a tiszta, gyermeki érdeklődés, ami a világ minden csodájára rácsodálkozik. Felismertem, hogy a félelem nem legyőzendő ellenség, hanem egy ajtóőr, aki csak a tiszta szándékot engedi át. Belélegeztem a bizonytalanság illatát, mint egy ritka fűszert, és elindultam. Nem tudtam, mit találok, de éreztem, hogy minden lépés közelebb visz ahhoz, aki valójában lenni szeretnék. Az a borostyán pillantás, ami a sötétbe is fényt visz, örökre megváltoztatta az életem.