A Kíváncsiság Csillagpor Köpenye

Kíváncsiság. Sokszor elítéljük, gyerekesnek, haszontalannak tartjuk. Pedig a lélek legtisztább szomja rejlik benne, a vágy a megismerésre, a rácsodálkozásra, a mélyebb összefüggések felfedezésére. Emlékszem, gyermekkoromban egy régi padláson találtam egy poros, bőrbe kötött könyvet. Nem értettem a betűket, de a rajzok, a furcsa ábrák mágnesként vonzottak. Órákat töltöttem a homályban, a könyvet lapozgatva, elképzelve a történeteket, amik mögötte rejtőzhetnek. Akkor még nem tudtam, hogy a kíváncsiságom egy láthatatlan köpeny, ami segít átlépni a megszokás falait, és új távlatokat nyit meg előttem. Felnőttként gyakran elfelejtjük ezt a köpenyt felvenni. Belekényelmesedünk a rutinba, a biztosba, és félünk a kérdések feltevésétől, mert attól tartunk, hogy a válaszok megrendítik a világunkat. Pedig a valódi fejlődés a kérdések mélyén rejlik. Engedjük, hogy a kíváncsiság csillagpora beborítson bennünket, és vezessen el az ismeretlenhez. Mert ott, a határainkon túl vár ránk a valódi önmagunk.