A Kíváncsiság Ezüstös Holdfénye

A kíváncsiság… sokszor tartjuk gyermeteg hóbortnak, valami olyasminek, amit kinövünk a felnőttkor "komolyságával". Pedig az a belső tűz, ami arra ösztönöz, hogy kérdezzünk, kutassunk, új dolgokat tapasztaljunk, valójában a lélek örök ifjúságának záloga. Emlékszem, egy őszi estén, amikor a Skorpió jegyében járt a Hold, egy idős asszonnyal beszélgettem a buszmegállóban. Mély ráncok barázdálták az arcát, de a szeme csillogott, mikor arról mesélt, hogy most iratkozott be egy csillagászati tanfolyamra. "Mindig is érdekelt," mondta, "de sosem volt rá időm." Akkor értettem meg, hogy a kíváncsiság nem korfüggő, hanem a lélek létszükséglete. Ne fojtsuk hát el ezt a gyönyörű, ezüstös holdfényt, mert az mutat utat a sötétben, az vezet el a sosem látott csodákhoz. Engedjük, hogy a kérdések vezessenek, még akkor is, ha a válaszok néha ijesztőek vagy kényelmetlenek. Mert a lélek növekedése éppen ebben a folyamatos, soha véget nem érő kíváncsiságban rejlik.