A Kíváncsiság Holdkristály Lépcsői

A kíváncsiság... sokszor elfelejtett erény, pedig az a kapu, mely a mélyebb megértéshez, az önismerethez vezet. Nem a pletykaéhes érdeklődés, hanem az a tiszta vágy, hogy megismerjünk valami újat, hogy rácsodálkozzunk a világra, hogy kérdéseket tegyünk fel.

Emlékszem egy idős asszonyra, aki egy apró hegyi faluban élt. Minden reggel kiment a kapujába, és egyszerűen csak nézte a felkelő napot, a vándorló felhőket. Nem sietett sehova, nem várt semmit. Egyszer megkérdeztem tőle, mit lát. Azt válaszolta: „Minden nap mást. Minden nap egy új történetet mesél a napfény, a szél, a csend.” Megértettem, hogy a kíváncsisága nem a birtoklásról szólt, hanem a befogadásról. Nem tudni akart, hanem érezni.

A kíváncsiság a Holdkristály lépcsői, melyek a lélek sötétségébe vezetnek, ahol a titkok lakoznak. Merjünk feltenni kérdéseket magunknak is, ne csak a külvilágnak. Mi mozgat bennünket? Mire vágyunk valójában? Mi az, ami igazán fontos? A válaszok ott vannak, csak el kell merülnünk a csendben, és hagyni, hogy a kíváncsiság fénye vezessen.