A Kíváncsiság Indigo Pillangószárnya

A kert végében, ahol az idő szinte megállni látszik, áll egy öreg, csavart törzsű fa. Gyökerei mélyen kapaszkodnak a földbe, ágai pedig az ég felé nyúlnak, mintha annak titkait próbálnák megfejteni. Egyszer, mikor a nap épp lenyugvóban volt és a narancs árnyalatok ellepték a tájat, odamentem hozzá. Éreztem, hogy hív.

A fa tövében leülve hirtelen egy apró, indigókék pillangó szállt le a kezemre. Szárnyai finoman remegtek, mintha valami fontosat akarna súgni. Tudtam, hogy nem véletlen. Aztán megértettem. A kíváncsiság az, ami hajt, ami új ösvényekre visz. Nem a vágy, nem a félelem, hanem a tiszta érdeklődés. A gyermek szemével látni a világot, minden apró csodát felfedezni.

A pillangó elszállt, én pedig felnéztem a fára. Láttam az ágakon a sok kis rügyet, melyek mindegyike egy-egy új lehetőség, egy-egy ismeretlen történet. Rájöttem, hogy az igazi bölcsesség nem a válaszokban rejlik, hanem a kérdésekben. A kérdésekben, melyeket a kíváncsiság szül, és melyek elvezetnek minket az önmagunkkal való mélyebb kapcsolathoz. Mert a lélek igazi otthona az ismeretlen felé való örök utazás.