A Kíváncsiság Krizopráz Ösvénye

Az utam egy elágazáshoz ért. Mindkét irány látszólag egyforma, sűrű köd burkolja őket. Már napok óta itt állok, és nem merek választani. Félek a rossz döntéstől, a tévedéstől, a csalódástól, ami talán a rossz ösvényen vár rám. Egy apró, zöld krizopráz kavics hever a lábamnál. Felveszem, simogatom hűvös, sima felületét. Eszembe jut, hogy a krizopráz a kíváncsiság köve. És hirtelen megértem. Nem kell tudnom, melyik út a "helyes". Elég, ha megengedem magamnak, hogy kíváncsi legyek. Hogy ne a félelem, hanem a felfedezés vágya vezessen.

Azonnal elindulok az egyik ösvényen. Nem tudom, hová vezet, de a lépteim könnyedek, tele várakozással. A köd lassan oszlani kezd, és elém tárul egy virágos rét. Soha nem láttam még ilyen gyönyörű helyet. Talán ez a "jó" út? Talán nem. De most itt vagyok, ebben a pillanatban, és élvezem a virágok illatát, a nap melegét. És tudom, hogy ha ez az út nem vezet oda, ahová szeretnék eljutni, akkor is tanultam valamit, tapasztaltam valamit, ami gazdagabbá tett. A kíváncsiság nem a válaszokat adja meg, hanem a kérdéseket, és a kérdések visznek tovább, mélyebbre önmagamba és a világba.