A Kíváncsiság Lazúrkék Madarai

Azt mondják, minden út Rómába vezet, én pedig azt mondom, minden kérdés a lélek mélyére. Néha, amikor a nap a Skorpió jegyében jár, és az árnyékok táncot lejtenek a falakon, elfog a nyugtalanság. Nem az a fajta, ami konkrét tárgyra, vagy félelemre épül, hanem valami mélyebb, ösztönösebb. Mintha a bőröm alatt apró, lazúrkék madarak kapirgálnának, csőrükkel feltépve a megszokás komfortos szövetét. Ezek a kíváncsiság madarai.

Régen megpróbáltam elhallgattatni őket. Féltem attól, amit felbolygatnak. Gondoltam, a béke a biztos talajon áll, a kérdések pedig csak homokviharokat kavarnak. Pedig a valódi béke nem a mozdulatlanság, hanem a szív egyensúlya a tudattalan mélységei felett.

Most már hagyom, hogy szárnyaljanak. Engedem, hogy a lazúrkék szemek kutassanak, hogy a csőrükkel finoman kopogtassák a zárt ajtókat. Mert minden kérdés egy kulcs. És minden válasz, még ha fájdalmas is, közelebb visz az önmagam esszenciájához. Nem kell félni a kérdésektől. Ők visznek el az igazi válaszokhoz.