A Kíváncsiság Lazúrkő Kékje

Emlékszem, gyermekként, amikor a nagymamám régi padlásán kutattam, nem az volt a célom, hogy kincset találjak. Nem aranyra, nem is ékszerekre vágytam. A porlepte dobozok mélyén megbúvó levelek, a megfakult fényképek, a sosem hallott történetek izgatták a fantáziámat. Minden apró tárgy egy ablak volt a múltba, egy kulcs egy másik élethez.

Azt hiszem, felnőttként hajlamosak vagyunk elfelejteni ezt a tüzet, ezt a gyermeki kíváncsiságot. Belemerevedünk a megszokott keretek közé, félünk letérni a kitaposott ösvényről, mert mi van, ha valami szokatlan, valami ismeretlen vár ránk? Pedig a válaszok, a valódi felismerések gyakran épp ott rejtőznek, ahol a legkevésbé várjuk. A kényelmetlen kérdésekben, a soha ki nem próbált dolgokban, a másik ember fájdalmasan őszinte tekintetében.

Engedd meg magadnak, hogy elveszítsd az irányt, hogy eltévedj a lélek padlásán! Faggasd az univerzumot, olvass a sorok között, merülj el a részletekben. Mert a kíváncsiság nem csupán tudást hoz, hanem önismeretet is. Megtanít kérdezni, kételkedni, és ami a legfontosabb, látni a világot a maga teljes, csodálatos, és néha fájdalmas valójában. A Lazúrkő kékje emlékeztessen: minden kérdés egy új ajtó, minden válasz egy újabb utazás kezdete.