A Kíváncsiság Lazúrkő Labirintusa

A kíváncsiság, ez a kétségtelenül emberi hajtóerő, sokszor labirintusba vezet. Nem rossz szándékból, ó, nem! Inkább azért, mert az út maga, a felfedezés vágya olyannyira magával ragad, hogy elfelejtjük a célt. Emlékszem egy idős kertészre, aki a legritkább virágok után kutatott. Bejárta a világot, hegyeket mászott, sivatagokon kelt át, de sosem állt meg gyönyörködni a már megszerzett szépségben. Egyszer, amikor lázasan kutatott egy bizonyos, kék orchidea után, egy kis patak mellett megbotlott. A földre esett, s ahogy feltápászkodott, észrevett egy apró, lazúrkék virágot, ami éppen ott nyílt, a lába mellett. Nem az volt, amit keresett, de a színe… az a mély, éteri kék megragadta a lelkét. Akkor értette meg, hogy a kíváncsiság nemcsak a ritkaságok hajszolása, hanem a jelen pillanat csodájának meglátása is. A lazúrkő labirintusának falai leomolhatnak, ha megtanulunk a lábunk elé nézni. A válaszok, amiket olyan görcsösen keresünk a távolban, sokszor épp ott rejtőznek, a szívünkben.