A Kíváncsiság Peridot Pillangószárnya

Tudjátok, van az a pillanat, amikor az ember megáll az útkereszteződésben, és nem látja a táblákat. Valami motoszkál benne, egy apró, szinte hallhatatlan suttogás, ami azt mondja: "Nézz oda, próbáld ki, kérdezz!" Ez a kíváncsiság. Nem a tudásvágy hideg intellektusa, hanem a lélek peridot pillangószárnyaival verdeső, meleg érdeklődése.

Egy idős kertész mesélte nekem egyszer, hogy a legszebb rózsák azok, amelyek a váratlan helyeken bújtak elő. Nem a gondosan előkészített ágyásokban, hanem a komposzt mellett, a kerítés tövében, ahol az elszóródott magok kaptak esélyt. Azt mondta, ezek a rózsák hordozták a titkot, a soha nem látott színek és illatok ígéretét.

Én is így vagyok ezzel. Ha egy gondolat motoszkál bennem, ha egy kérdés cikázik az elmémben, nem félek követni. Nem engedem, hogy a "minek", "úgysem sikerül" vagy a "mit szólnak majd mások" szavai elnyomják a peridot szárnyak finom rezdülését. Mert a kíváncsiság nem csak a tudást hozza el. A kíváncsiság megnyitja a szívet a világra, lebontja a falakat, és összeköt bennünket azzal a végtelen, soha ki nem merülő forrással, amiből minden új születik. Merjetek kérdezni, merjetek kutatni, merjetek belépni az ismeretlen kapukon! Ott vár a csoda, a személyes rózsátok, amelyre soha nem számítottatok. És ha a Vénusz is épp jó szögben áll, ki tudja, milyen varázslat veszi kezdetét?