A Kíváncsiság Topáz Lepkéi

Néha azt hisszük, tudjuk a választ. Bezárjuk magunkat a bizonyosságunk elefántcsonttornyába, s onnan ítélkezünk a világ felett. Pedig a válaszok sokszor nem is válaszok, csak félelmek. Félelmek attól, hogy meg kell kérdőjeleznünk mindazt, amiben hittünk. A Kíváncsiság azonban – az igazi, gyermekien tiszta Kíváncsiság – a legfényesebb topázból szőtt lepkék rajzása a szívünkben. Ők azok, akik a falak felé repülnek, s finom szárnyaikkal kopogtatnak: "Vajon mi van a túloldalon? Vajon biztos, hogy mindent tudsz?" Amikor megengedjük nekik, hogy szárnyra kapjanak, a legmélyebb félelmeink is átalakulnak lehetőségekké. Elengedjük a ragaszkodást a megszokotthoz, és megnyílunk az új felé. Mert a Kíváncsiság nem más, mint a lélek szomja a megismerésre, a fejlődésre, az igazi, önmagunk teremtésére. Ne fojtsd hát el a topáz szárnyak rezdülését, hanem engedd, hogy elvezessenek az ismeretlen csodáihoz.