A Kíváncsiság Zafírkék Pillangói

A kíváncsiság. Oly sokszor elítéljük, mintha valami gyarló dolog lenne, ami az orrunkat mások dolgába üti. Pedig valójában zafírkék pillangók szárnya, ami a lélek mélyéről repül fel, hogy új tájakra vezessen. Emlékszem, nagymamám, aki gyógynövényeket gyűjtött a hegyekben, mindig azt mondta: "A kérdés maga a válasz fele." És milyen igaza volt.

Egy nyári napon eltévedtem az erdőben. Félelem fogott el, a Nap is lemenőben volt. Már épp pánikba estem volna, amikor meghallottam egy furcsa, halk zümmögést. Féltem odamenni, de a kíváncsiság erősebb volt. Követtem a hangot, és egy apró, eldugott tisztásra jutottam. Ott, a tisztás közepén egy hatalmas, idős fa állt, és a zümmögés a kérgéből jött. Óvatosan megérintettem a fát, és mintha a bőrömön keresztül éreztem volna az élet lüktetését. Akkor eszembe jutott, mit mondott nagymamám: "Kérdezz." És kérdeztem. Nem szavakkal, hanem a szívemmel. Megkérdeztem a fát, hogy merre van a helyes út. És abban a pillanatban, mintha a gyökerei rezegtek volna, egyértelműen éreztem, hogy merre kell mennem. Rábíztam magam az érzésre, és hamarosan kitaláltam az erdőből.

Azóta tudom, hogy a kíváncsiság nem csupán egy tulajdonság, hanem egy spirituális iránytű. Ha engedjük, hogy a zafírkék pillangók vezessenek, eljuthatunk olyan helyekre, ahol sosem jártunk volna, és felfedezhetünk olyan igazságokat, amikre sosem gondoltunk volna. Ne fojtsuk hát el a bennünk élő kíváncsiságot. Engedjük szárnyalni a pillangókat, és hallgassuk a suttogó válaszokat.