A Kivárás Áldott Tejút Poroszkálása

Néha azt hiszem, a türelmetlenség egy démoni kis manó, aki a fülembe suttogja, hogy azonnal kell cselekednem, különben lemaradok valamiről. Pedig a valódi bölcsesség a kivárásban rejlik, abban a csendes elfogadásban, hogy a dolgok a saját, tökéletes időzítésükben érnek be. Egy öreg kertész mesélte egyszer, hogy a legédesebb gyümölcsök azok, amiket a fa enged leesni, nem azok, amiket letépnek. Ez a kertész történet azóta velem van. A Nap jegyem tüzes, impulzív, azonnali eredményeket akar. De a Holdam, ami a Rákban lakik, a Holdam, ami a lelkem mélyére világít, arra emlékeztet, hogy a dolgoknak időre van szükségük. A vetőmag nem lesz másnapra gigantikus fa. A tészta sem kel meg a sütőben, ha nem adsz neki időt. A szerelem sem virágzik ki egyetlen nap alatt. A kivárás nem passzivitás. A kivárás egy aktív, tudatos folyamat, mely során figyeljük a jeleket, készülünk, és a megfelelő pillanatban cselekszünk. Olyan, mint egy asztrológiai tranzit – nem siettetheted, de felkészülhetsz rá, és a lehető legjobbat hozhatod ki belőle, amikor eljön az ideje. Mert a rohanásban elvész a lényeg, a türelem pedig megnyitja a kapukat a csodák felé.