A Kontroll Jáde Ketrecének Zöldje

Olykor azt hisszük, mi irányítjuk a sorsunkat, kezünkben tartva az események gyeplőjét. Pedig a valóságban csak kapaszkodunk egy illúzióba, egy Jáde ketrecbe, melynek zöldje a remény álarcát viseli. Emlékszem, egy fiatal fa gyökereire. Szilárdan tartotta magát a földben, dacolt a széllel, a viharral. Azt hitte, ereje végtelen, akaratával bármit elérhet. Aztán jött egy aszály. A föld megkeményedett, a nap könyörtelenül perzselt. A fa küzdött, de a gyökerei nem tudtak több vizet felszívni. Elkeseredett, dühös lett. Miért nem tehet többet? Miért nem tudja legyőzni a szárazságot?

Egy idős fa, mely mellette állt, így szólt hozzá: "Engedd el, fiatal barátom. Nem minden felett van hatalmunk. Van, amit el kell fogadni, sőt, meg kell tanulni együtt élni vele. Az aszály elmúlik, az eső újra esni fog. Addig pedig meríts erőt a csendből, a várakozásból. A kontrol nem hatalom, hanem teher." A fiatal fa lassan megértette. Elengedte a harcot, a görcsös akarást. Békével várta az esőt. S amikor az végre eljött, a gyökerei mélyebbre nyúltak a földben, erősebbé és bölcsebbé téve őt. Így van ez velünk is. Engedjük el a kontroll illúzióját, hogy megtaláljuk az igazi erőt a béke elfogadásában.