A Kontroll Ólom Súlya

Olyan gyakran szorítjuk ökölbe az életet, próbálva irányítani a hullámokat, melyek partra vetnek minket. Hiszünk abban, hogy ha elég erősen tartjuk a gyeplőt, elkerülhetjük a bukásokat, a csalódásokat. Azt hisszük, biztonságot kovácsolunk a kontrollból, pedig valójában ólomsúlyt akasztunk a szívünkre.

Egy régi kínai legenda szerint élt egy bölcs mester, aki sosem avatkozott tanítványai életébe. Azt mondta, a víz megtalálja a saját útját, nem kell azt erőszakkal terelni. Egy nap egy tanítványa kétségbeesetten fordult hozzá: "Mester, elvesztettem mindent, amit szerettem volna! Nem tudtam irányítani a dolgokat, és most a sors elsodort tőlem mindent!"

A mester csendben egy csészébe forró vizet öntött. A víz gőze sisteregve szállt fel. Aztán a mester fogott egy jéghideg követ, és a forró vízbe ejtette. A tanítvány döbbenten látta, hogy a csésze szinte szétreped a hirtelen hőmérsékletváltozástól. "Látod? - kérdezte a mester. - Ez történik, amikor az élettel szemben ellenállsz, amikor görcsösen ragaszkodsz ahhoz, amit te akarsz. Repedések keletkeznek, sérülések."

Aztán a mester fogott egy másik csészét, és lassan, türelmesen meleg vizet öntött bele. Majd a hideg követ óvatosan a vízbe engedte. A csésze épségben maradt. "Ez pedig akkor történik, ha elfogadod a változást, ha megengeded, hogy az élet a maga ritmusában folyjon. Az elfogadásban van az erő, nem a kontrollban."

Elengedni a kontrollt nem azt jelenti, hogy feladjuk a céljainkat, hanem azt, hogy bízunk a folyamatban, bízunk a saját belső iránytűnkben, és bízunk abban, hogy az Univerzum a javunkat akarja, még akkor is, ha nem értjük a miérteket. Engedd el a gyeplőt, és hagyd, hogy a szél vezessen. Néha a legszebb tájakat