A Kötődés Ónix Kézlenyomatai

Néha azt hisszük, a szeretet azt jelenti, hogy a másikat a saját elképzeléseink szerint formáljuk. Mintha agyag lenne a kezünkben, amit addig gyúrunk, míg végre el nem nyeri a kívánt alakot. De a valódi szeretet nem birtoklás, nem kontroll. Olyan, mint az ónix, mély és fényes. Hűvös tapintású, de ha sokáig a bőrünkön tartjuk, átveszi a hőnket.

Egy régi legenda szerint az ónix köveket az istenek ejtették el a Földre, mint emlékeztetőt: minden kapcsolat egyedi és megismételhetetlen. De ahelyett, hogy megpróbálnánk birtokolni a másikat, inkább hagyjuk, hogy az ő egyénisége ragyogjon. Ne akarjunk lenyomatot hagyni a szívén, hanem vegyük észre az Ő kézlenyomatát a miénken. Mert a szeretet nem arról szól, hogy valakit a magunk képére formálunk, hanem arról, hogy elfogadjuk őt olyannak, amilyen, és közben mi is növekedünk általa. Csak így válhat a kapcsolatunk tartós és igazán mélyszínűvé, mint az ónix.