A Kötődés Rozsdaszínű Láncai

Néha azt hisszük, a szeretet kötelékei aranyból vannak. Pedig oly sokszor fonjuk őket rozsdaszínű láncokból. A ragaszkodás, a birtoklás félelme, a másik feletti hatalomvágy mind-mind a szívünk köré tekeredő rideg vas. Emlékszem egy régi történetre, egy idős kertészre, aki imádta a rózsáit. Annyira féltette őket a széltől, az esőtől, a kártevőktől, hogy szinte teljesen beburkolta őket üvegházba. A rózsák túlélték, de elvesztették a napfényben fürdés örömét, a széllel való táncot, a méhek érintését. A kertész végül rájött, hogy a túlzott védelem megölte a rózsák igazi lényegét, a szabad, teljes virágzást. Ugyanígy vagyunk mi is a szeretteinkkel. A félelemből szőtt láncaink elszigetelik őket, megfosztják őket a növekedés lehetőségétől. Engedjük el a rozsdát, hagyjuk, hogy a szeretetünk szabadon áramoljon, mint a tavaszi szellő, táplálva, de nem korlátozva. Csak így virágozhatnak a kapcsolataink igazi pompájukban.