A Kudarcnak Bíbor Harmóniái

A kudarc nem a vég. Sokkal inkább egy megálló, egy pihenőhely a hosszú, kanyargós út mentén. Nem egy fekete lyuk, ami mindent elnyel, hanem egy bíbor színű kapu, ami új távlatokat nyit. Néha, amikor a Nap a Skorpió jegyében jár, és az árnyékaink mélyebbek, mint valaha, hajlamosak vagyunk összetéveszteni a kudarcot a teljes önértéktelenséggel. Pedig a kudarc csupán egy visszajelzés. Egy finom, néha fájdalmas lökés az univerzumtól, hogy talán más úton kellene járnunk.

Emlékszem egy idős kertészre, aki rózsákat termesztett. Egyszer az egyik legszebb rózsája nem akart kinyílni. Hiába gondozta, locsolta, táplálta, a bimbó makacsul zárva maradt. A kertész nem csüggedt. Tudta, hogy néha a rózsának segítségre van szüksége. Óvatosan, szinte lélegzetvisszafojtva, meglazította a bimbó szirmait, hogy a fény bejusson a belsejébe. A rózsa hálásan bontakozott ki, szebben, pompásabban, mint valaha.

A mi kudarcaink is ilyen zárt bimbók. Tartalmazzák a bennük rejlő lehetőséget, csak épp szükségünk van arra, hogy óvatosan, szeretetteljesen megérintsük a szirmaikat. Hogy ne ítélkezzünk magunk felett, hanem tanuljunk a tapasztalatból. Hogy meglássuk a bíbor harmóniát a kudarcban, ami a növekedés és a fejlődés lehetőségét hordozza magában. Mert minden bukás egy új kezdet ígérete, egy esély arra, hogy erősebben, bölcsebben és szeretetteljesebben keljünk fel.