A Kudarcnak Könnycsepp Gyöngyházfénye

Olyan régóta kergetem már ezt az egyetlen álmot, hogy a bukás gondolata is szinte idegennek tűnt. Aztán megtörtént. A homlokomra csapott, mint egy hideg hullám, elöntött a sötétség, a tehetetlenség. Percről percre éreztem, ahogy a magabiztosságom, mint a homok, kicsúszik a kezeim közül. Kudarcnak hívják ezt a borzalmas érzést, ami most a lelkem falai között visszhangzik.

De vajon tényleg kudarc ez?

Egy öreg asztrológus egyszer azt mondta nekem: "Minden bolygó visszavonul, mielőtt új irányba indulna. A sötétség a fény előszobája." Talán a bukás nem a vég, hanem csupán egy visszavonulás. Egy alkalom arra, hogy megvizsgáljam, mi az, ami igazán fontos. Talán ez a fájdalmas élmény a kulcs egy még nagyobb, még fényesebb jövőhöz. A könnycseppek, amik most az arcomon gördülnek le, lehet, hogy épp a lelkem gyöngyházfényét csiszolják. Nem szabad elfelejtenem, hogy a csillagok is néha eltűnnek a felhők mögött, de ettől még nem szűnnek meg létezni.