A Kudarctól Való Félelem Éjfélkék Óceánja

Olykor, mikor a Hold a Skorpió jegyében jár, érzem, hogy egy mély, éjfélkék óceán emelkedik fel bennem. Ez a félelem óceánja. A félelem a kudarc lehetőségétől. Nem a bukástól magától, hanem a lehetőség árnyékától, ami beborít mindent, mielőtt még megpróbálnám. A gondolat, hogy nem leszek elég jó, hogy elrontom, hogy csalódást okozok, mind-mind hullámok, melyek a partomra csapnak.

Egy idős halász mesélte nekem egyszer, hogy a tengerrel nem lehet harcolni. El kell fogadni a ritmusát, a mélységeit és a viharait. Ugyanígy vagyunk mi is ezzel a félelemmel. Nem kell elnyomni, nem kell elűzni. Meg kell engedni, hogy legyen, hogy érezzük a hidegét, a súlyát. Mert ebben a félelemben rejlik az is, hogy mennyire fontos nekünk az, amit meg akarunk valósítani.

És ha már ott vagyunk a partján, szembenézve az éjfélkék óceánnal, emlékezzünk arra, hogy a mélységben ott rejtőzik a lehetőség is. A lehetőség, hogy megtanuljunk úszni, hogy navigáljunk a hullámok között, hogy megtaláljuk a saját utunkat. A kudarc pedig nem a vég, hanem egy új kezdet. Egy lehetőség, hogy jobban megismerjük önmagunkat, és hogy erősebben térjünk vissza. Merüljünk hát bele a félelem éjfélkék óceánjába, és találjuk meg a bennünk rejlő erőt.