A Láthatatlan Híd Agyagja

Vajon hány alkalommal érezted már, hogy egy láthatatlan fal áll előtted, miközben a szíved mélyén tudtad, hogy van egy híd, csak éppen nem látod az alapjait? Ez a különös érzés, melyet a félelem sző körénk, gyakran nem is annyira a jövőtől, mint inkább a *jelen* meg nem élt lehetőségeitől származik. Ahogy a Hold a Föld árnyékában is a saját fényét tükrözi, úgy mi is hordozunk egy belső sugárzást, melyet olykor elrejtünk saját bizonytalanságaink palástja alá. A „mit szólnak majd” kérdése, a „nem vagyok elég jó” suttogása – ezek mind olyan agyagdarabkák, melyekből építhetnénk hidat, de ehelyett falat húzunk.

Gondolj csak arra a pillanatra, amikor egy régóta dédelgetett álom megvalósítása előtt állsz. Ott van az a titokzatos, szinte tapintható energia, ami feléd húz, és ott van az a finom, de ellenállhatatlan erő, ami visszatart. Ez utóbbi az agyag, amit te magad gyúrsz, nem pedig a körülmények. A Bak jegyében születettek például gyakran érzik a struktúrák és elvárások súlyát, de ez a súly egyben az erejük is lehet, ha rájönnek, hogy ők maguk alakítják az agyagot. Vajon hány alkalommal engedtünk el egy lehetőséget azért, mert nem hittük, hogy megérdemeljük, vagy mert féltünk a kudarctól? Pedig minden egyes lépés, még ha bizonytalan is, egy újabb réteget épít arra a hídra, mely a vágyaink és a valóság között húzódik. Ne feledd, a legszilárdabb hidak is apró agyagdarabkákból épülnek, és az alapanyag mindig a mi kezünkben van. Eljött az idő, hogy a láthatatlan falból látható hidat építsünk.