A Láthatatlan Szálak Tánca

Léleknapló bejegyzésem ezúttal a kapcsolódásokról, a láthatatlan kötelékekről szól, melyek összekötnek minket, még akkor is, ha nem is sejtjük. Gondoljunk csak arra a pillanatra, amikor egy ismeretlen mosolyával kereszteződik az utunk, és egy pillanatra úgy érezzük, mintha ezer éve ismernénk. Vagy arra az érzésre, amikor egy rég nem látott barát felhív, és pontosan abban a percben, amikor rágondoltunk. Ezek nem véletlenek. Ezek a láthatatlan szálak, melyek az Univerzum szövetét alkotják, és mindannyian része vagyunk ennek a csodálatos, kozmikus hálónak.

Az asztrológia is sokat mesél erről. Bolygók, fényszögek, házak mind arra utalnak, hogy milyen típusú energiák fonódnak össze az életünkben, hogyan hatunk egymásra. Néha feszülten, néha harmonikusan, de sosem tétlenül. Minden egyes találkozás, minden egyes érintés, minden egyes szó egy-egy új csomót fűz erre a hálóra, vagy éppen egy régit old fel. És mint minden háló, ez is folyamatosan változik, tágul, zsugorodik, reagál a körülöttünk lévő energiákra.

Sokszor félünk a kapcsolódástól, a sérülékenységtől, attól, hogy bepillantást engedünk a lelkünkbe. Pedig a legnagyobb ereje éppen abban rejlik, hogy merünk összekapcsolódni, merünk igazán jelen lenni a másik számára. Amikor ezt tesszük, nem csak a saját, de a másik világát is gazdagítjuk. Egy-egy ilyen őszinte találkozás, akár egy rövid tekintet, képes áthangolni az egész napunkat, megváltoztatni a gondolkodásunkat.

Ne feledjük, mindannyian egy nagyobb egész részei vagyunk. A láthatatlan szálak táncolnak körülöttünk, és mi magunk is ezeknek a szálaknak a szövői vagyunk. Merjünk nyitottak lenni, merjünk kapcsolódni, és engedjük, hogy a szeretet energiája áramoljon közöttünk. Hiszen a lélek akkor a legboldogabb, ha megéli a közösséget, ha része a nagy egésznek, a csillagok