A Lecsúszás Fekete Turmalin Spirálja

A fekete turmalin, a földelő kő, néha éppen a gyökereinkhez való ragaszkodásunkat jelképezi. Pedig néha épp az ad biztonságot, ha elengedjük a kapaszkodót. Volt egy idősödő tölgy, melynek ágai már roskadoztak a sok esőtől, vihartól. Gyökerei mélyen kapaszkodtak a földbe, emlékezve a dicső időkre, amikor még büszkén állt az erdő szívében. Egy napon egy aprócska, szinte észrevehetetlen repedés jelent meg a törzsén. A tölgy figyelmen kívül hagyta, hiszen gyökerei erősek voltak, ágai pedig még mindig zöldelltek. Ám a repedés egyre nőtt, lassan spirálisan haladva felfelé. A tölgy egyre jobban félt, érezte, ahogy a biztonsága darabokra hullik. Próbált még jobban kapaszkodni a földbe, de a spirál nem állt meg. Végül, egy viharos éjszakán, a tölgy kettéhasadt.

Ám ami ezután történt, az csoda volt. A tölgy kettévált törzséből új hajtások nőttek. Az új hajtások nem a régi, roskadozó ágakat másolták, hanem a fény felé törtek, erősek és életerősek voltak. A tölgy rájött, hogy a spirál nem a pusztulást hozta el, hanem az újjászületést. A lecsúszás néha szükséges ahhoz, hogy elengedjük a régit, és teret adjunk az újnak. Néha épp a gyökereink elengedése hozza el a valódi biztonságot, a lehetőséget, hogy új, erősebb gyökereket eresszünk, a fény felé. A spirál, bár elsőre félelmetesnek tűnhet, a változás, a fejlődés szimbóluma. Bízzunk a folyamatban, még akkor is, ha a fekete turmalin spirálja lefelé vezet. Mert a mélypontról van a legkönnyebb újra felfelé törni.