A Lélek Csendes Álomfolyója

Léleknapló bejegyzés

Ahogy a holdfény ezüstös csíkja átszelte a sötét szobát, egy mély sóhaj hagyta el a számat. Napok, hetek óta érzem ezt a különös, nehezen megfogalmazható nyomást a lelkemen. Mintha a gondolataim, az érzéseim egy hatalmas, csendes folyóvá váltak volna, mely sodor magával, de nem engedi, hogy partot érjek. Ez a folyó, ez a Lélek Csendes Álomfolyója – a belső útkeresés, a magunkba fordulás, a válaszok keresésének misztikus tere.

Ezen a folyón úszva találkoztam ma újra a Vénusz és a Szaturnusz együttállásának erejével. Nem az asztrológiai szakszavak a fontosak, hanem az érzés, amit kiváltanak: az önértékelés, a határaink, a félelmeink és a vágyaink mérlegre tétele. Mintha a folyó vize hirtelen megállna egy pillanatra, és tükröt tartana elém, amiben megláthatom a legmélyebben rejtőző önmagam.

Eleinte idegennek éreztem a látványt. Ki az a nő, aki rám néz onnan? Tele aggodalommal, bizonytalansággal, de ugyanakkor ott csillog a szemében egy régi, elfeledett fény. Az a fény, ami a születésemkor, az első lélegzetvételemnél lobbant fel, és most azt súgja: "Ne félj! Engedd, hogy a folyó vigyen!"

És ekkor értettem meg: a Lélek Csendes Álomfolyója nem az ellenállásról, hanem az elfogadásról szól. Arról, hogy hagyjuk magunkat sodródni az áramlattal, még akkor is, ha nem látjuk a következő kanyart. Arról, hogy bízunk abban, a folyó tudja, merre tart, és elvezet minket oda, ahol lennünk kell. Lehet, hogy egy csendes öbölbe, ahol megpihenhetünk, vagy egy zúgó vízeséshez, ami megtisztít, és új energiával tölt fel.

Ma úgy döntöttem, belemerülök teljesen. Hagyom, hogy a víz átjárja minden porcikámat, kimossa bel