A Lélek Csiszolatlan Gyémántja

Vajon hány alkalommal éreztem azt az életem során, hogy valami hiányzik? Egy apró darabka, ami teljessé tenne, ami ragyogást kölcsönözne a hétköznapok szürkeségének. Pedig tudtam, és most is tudom, hogy bennem van minden, ami a boldogsághoz, a békéhez kell. Mint egy csiszolatlan gyémánt, amely mélyen a földben rejtőzik, s csak arra vár, hogy rátaláljanak, megtisztítsák, és a fénybe emeljék. Néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mi magunk vagyunk a kincs, a legértékesebb ékszer, amelyre vágyunk. A külvilág zaja, a társadalmi elvárások súlya elnyomhatja a belső hangot, ami folyton azt suttogja: "Ébredj! Fedezd fel önmagad! Engedd, hogy a benned lévő fény ragyogjon!" Az asztrológia is gyakran rávilágít erre, amikor az Északi Holdcsomópontunk a karmikus utunkra terel, arra a fejlődési irányra, amerre haladnunk kell ahhoz, hogy a lényünk a legfényesebben tündökölhessen. Ne feledd, a gyémánt sosem volt törött, csak por borította. A mi feladatunk, hogy leporoljuk, és hagyjuk, hogy a fény áthatoljon rajta. Ehhez olykor bátorság kell, bátorság szembenézni a saját árnyékainkkal, a félelmeinkkel, a korlátainkkal. De minden egyes lépés, minden egyes lecke, minden egyes felismerés egy újabb csiszolás, egy újabb ragyogás a lélek csiszolatlan gyémántján. Ne keresd máshol a hiányzó darabkát, mert az mindig is benned volt, csak fel kell ismerned, és engedned, hogy teljes pompájában tündököljön. Te magad vagy a kincs, a ragyogás, a teljesség. Engedd, hogy a benned rejlő fény eloszlassa a sötétséget!