A Lélek Csiszolatlan Valóságának Tükörképe

Léleknapló. Ma egy régi mondás jutott eszembe, miközben a kávémat kortyolgattam a hajnali fényben: „az ember a maga legnagyobb illúziója”. Milyen igaz ez, ha mélyen belegondolunk! Életünk során mennyi réteget építünk magunkra, mennyi szerepet játszunk el, hogy megfeleljünk, hogy láthatók legyünk, vagy éppen ellenkezőleg, hogy elrejtőzzünk. Ez a folyamatos önazonosság-keresés, vagy éppen az attól való menekülés, gyakran egy fátylat borít az igazi lényünkre. A csillagok állása mostanában különösen arra késztet, hogy szembenézzünk ezekkel a belső árnyakkal, a magunk alkotta képekkel, melyek elhomályosítják az eredeti, tiszta eszenciánkat.

Gondoljunk csak bele: gyerekként még milyen szabadok voltunk! Nem érdekelt, hogy a sár a cipőnkre ragad, vagy hogy a hajunk kócos. A szívünk tiszta tükörként verte vissza a világot, és mi is tiszta, csiszolatlan valóságként léteztünk. Aztán jött az élet, a társadalom, a normák, és elkezdődött a „csiszolás”. Hozzáigazítottuk magunkat, kompromisszumokat kötöttünk, és lassan-lassan elfelejtettük, milyen volt az a nyers, őszinte ragyogás, ami bennünk élt.

De ez a ragyogás nem tűnt el, csak elrejtőzött. Ott van, a rétegek alatt, várja, hogy újra felfedezzük. Amikor lehámozzuk magunkról a megfelelési kényszer páncélját, amikor elengedjük a múlt terheit, amikor szembenézünk a félelmeinkkel, akkor bukkan fel újra a csiszolatlan valóságunk. Az, akik igazán vagyunk, minden hibánkkal és tökéletlenségünkkel együtt. Ebben a felismerésben van a legnagyobb erő, a legnagyobb gyógyulás. A Lélek Csiszolatlan Valóságának Tükörképe nem más, mint az önmagunkkal való őszinte találkozás, a megalkuvás nélküli elfogadás. Engedd, hogy ez a tükörkép felszínre