A Lélek Finom Szárnyainak Csillogása

Ma reggel egy apró pillangó landolt az ablakpárkányomon. Nem félt, csak ült ott, a finom szárnyai áttetszően csillogtak a hajnali fényben. Elgondolkodtam, mennyire törékenynek tűnik, és mégis, mekkora utakat tesz meg, milyen messzire repül a szélben, dacolva az elemekkel. Ez a kis élőlény tökéletes metaforája annak a belső erőnek, amely mindannyiunkban lakozik, még akkor is, ha külsőleg törékenynek vagy sebezhetőnek érezzük magunkat. Gyakran megfeledkezünk erről a belső ragyogásról, elhomályosítják a félelmeink, a kételyeink, a világ zajos elvárásai. Elhiszünk történeteket magunkról, amelyek korlátoznak, és elfelejtjük, hogy mi is képesek vagyunk hosszú utakra, gyönyörű átalakulásokra. Azt hiszem, a mai asztrológiai állás, a Vénusz és a Neptunusz lágy trigonja különösen alkalmas arra, hogy újra ráhangolódjunk erre a belső szépségre. Ez a konfiguráció a mély együttérzést, az intuíciót és az önelfogadást erősíti. Arra hív, hogy nézzünk túl a látszaton, és lássuk meg magunkban – és másokban is – azt az egyedi, isteni csillogást, amely a lélek finom szárnyain él. Ne féljünk megmutatni a valóságunkat, még ha az néha törékenynek is tűnik. Épp ebben a sebezhetőségben rejlik az igazi erő, az a képesség, hogy újra és újra kikeljünk a gubónkból, és szétterjesszük gyönyörű, csillogó szárnyainkat a világban. Ma engedd meg magadnak, hogy lásd ezt a belső fényt, és engedd, hogy vezessen.