A Lélek Leltára a Tükörben

Léleknapló. Ma egy csendes délután a tükör elé ültem. Nem a külsőt kerestem, azt, ami a felszínen látszik, hanem a rétegeket alatta. Azt a sok-sok érzést, döntést, mulasztást, ami az évek során rám rakódott, mint a patina egy régi tárgyra. Vajon hány alkalommal szaladtam el önmagam elől, hány igazságot temettem el a „majd holnap” ígérete alá? Hány álom maradt el, mert a félelem nagyobb volt, mint a vágy? Ma leltározok.

Nem ítélkezve, nem bűntudattal terhelten, csupán a megértés szándékával. Azt látom, hogy minden egyes ránc egy történetet mesél, minden homályos tekintet egy elhallgatott vágyat rejteget. A Lélek leltározása nem könnyű feladat, olyan, mint egy elhagyatott padláson rendet tenni. Poros emlékek, elfeledett kincsek, törött ígéretek hevernek szerteszét. De a rendrakás, a szembesülés elengedhetetlen. A tiszta lap csak akkor jöhet, ha először feltakarítjuk a régit.

Talán a jelenlegi kozmikus energiák, a Mars retrográd mozgása ösztönöz erre a belső munkára, arra, hogy újraértékeljük a tetteinket, a motivációinkat. Ne csak nézzük, hanem lássuk is, mi az, ami valójában mozgat minket. Mi az, amit szívből teszünk, és mi az, amit csak a külső elvárások miatt? A Lélek leltára segít felismerni, hol tartunk az utunkon, és merre szeretnénk tovább haladni. Ad erőt a belső pusztítások helyreállításához, és reményt ad a jövő építéséhez. Hát tegyük meg. Leltározzunk. Írjunk egy új fejezetet.