A Lélek Tükrének Türkiz Repedései

Néha, amikor a legmélyebbre merülök önmagamban, egy hatalmas, türkiz színű tükröt találok. Ez a tükör a lelkem, és minden egyes repedés rajta egy-egy elszalasztott lehetőséget, egy-egy kimondatlan szót, egy-egy elmulasztott ölelést jelképez. Nem ítélkező a tükör, csak mutatja a valóságot, a teljességet, a szépséget és a tökéletlenséget egyszerre.

Emlékszem, egy sötét éjszakán, amikor a Hold éppen a Skorpió jegyében járt, különösen élesen láttam a tükör repedéseit. A múlt árnyai körém gyűltek, a bűntudat és a megbánás hideg lehelete a nyakamba fújt. Akkor azt hittem, a tükör örökre összetört, soha nem lehet többé egységes.

Ám ahogy telt az idő, és ahogy elkezdtem elfogadni a hibáimat, megbocsátani magamnak a tévedéseket, a tükör repedései elkezdtek más színben tündökölni. A türkiz kék mélyebb, vibrálóbb lett, a repedések pedig finom, arany szálakkal kezdtek összefonódni. Rájöttem, hogy a repedések nem a törékenységet, hanem a tapasztalatot, a növekedést szimbolizálják. Minden egyes repedés egy lecke, egy lehetőség a fejlődésre, a szeretetre.

A tükör nem lett újra tökéletes, soha nem is lesz az. De a repedésekkel együtt lett igazán gyönyörű, igazán egyedi, igazán az enyém. Most, amikor ránézek, nem a hiányt látom, hanem a teljességet, a történetemet, a lélekvándorlásom lenyomatát. És tudom, hogy minden egyes új repedés egy új lehetőséget hoz magával a gyógyulásra, a szeretetre, az önmagamra találásra. A lélek tükrének türkiz repedései az én szent sebeim, a bölcsességem forrásai.