A Lélek Váróterme

Mélyen, a létezés csendes zugában, van egy hely, amit a Lélek Várótermének hívok. Ez nem egy fizikai tér, sokkal inkább egy belső állapot, egy szent szünet a cselekvés rohanása és a várakozás fájdalmas csendje között. Itt gyűlik össze minden szándék, minden ki nem mondott szó, minden el nem indult utazás energiája. Ebben a térben a lelkünk, mint egy éber utas, türelmesen ül, a kezében tartva az elengedés és a bizalom jegyét, miközben az univerzum menetrendjére vár.

Gyakran érzékelem, hogy az emberek idegenkednek ettől a váróteremtől. A csend néha túl hangos, a tétlenség nyugtalanító, a bizonytalanság pedig szinte elviselhetetlen. Pedig a Lélek Váróterme nem a tehetetlenség, hanem a felkészülés szentélye. Itt kapjuk meg azokat a láthatatlan ajándékokat, amelyekre szükségünk lesz a következő lépéshez. Itt rendeződnek a szálak a kozmikus szövőszéken, itt finomodnak a tervek, és itt gyűlik össze az az energia, amely majd megingathatatlan erővel lök tovább minket a megfelelő pillanatban.

Ne feledjük, minden várakozás egyfajta megtisztulás. Mint egy égi kohóban, a türelem lángjai között olvad ki belőlünk a sürgetés, az önmarcangolás és a hiányérzet salakja. A Lélek Váróterme a bizalom próbája, ahol megtanulhatjuk, hogy nem mi irányítjuk az időt, hanem az idő irányít minket, és minden érkező pillanatnak megvan a maga mélyebb értelme. Engedjük meg magunknak ezt a csendes pihenőt, mert innen, ebből a szent térből, tudunk majd a legtisztább szívvel és a legéberebb lélekkel továbblépni, amikor a következő „járatunk” indul. Csak higgyünk benne, hogy a megfelelő időben, a megfelelő ajtó nyílik ki előttünk.