A Lélek Végtelen Kapuinak Őre

Vajon hány ajtó áll előttünk, melyeket soha nem nyitunk ki? Hány ösvény van, amire rá sem lépünk, mert a félelem, a bizonytalanság, vagy éppen a kényelem vastag, mohás falakat emel körénk? A Léleknapló ezen bejegyzésében a be nem lépett kapukról, a megnem élt lehetőségekről szeretnék szólni. Arról a csodálatos, néha fájdalmas igazságról, hogy minden pillanat egy választás, és minden választás egy új kapu előtt állít minket. Gondoljunk csak arra, hányszor éreztük azt, hogy egy szelíd belső hang súg valamit, egy impulzus arra ösztönöz, hogy tegyünk meg egy lépést, mondjunk ki egy szót, vagy éppen hallgassunk. És hányszor fojtottuk el ezt a hangot, mert "nem volt megfelelő az idő", "mit szólnak majd mások", vagy "talán ez túl nagy kockázat"?

Emlékszem egy régi történetre, ahol egy fiatal utazó állt egy elágazásnál. Az egyik út széles és jól kitaposott volt, tele emberekkel, a másik szűk és elhagyatott, alig látható. A szívében erős vonzást érzett a szűk ösvény felé, mégis a tömeggel ment, mert félt egyedül lenni, félt a kihívásoktól. Évekkel később, amikor már megkopott és fáradt volt, visszatért az elágazáshoz. A szűk ösvény még mindig ott volt, de most már tele volt virágokkal, és a levegőben édes illatok lebegtek. Akkor értette meg, hogy a belső hang, amit elnyomott, a Lélek kapuját mutatta volna meg, egy olyan utat, ami talán nehezebb, de sokkal gazdagabb és teljesebb életre vezetett volna. Nem kell azonban a megbánás terhével élnünk. A múlt már elmúlt, de a jelen minden pillanata egy új esélyt tartogat. A Skorpió jegyében születettek különösen érzékenyek erre a belső hívásra, gyakran éreznek mély, transzformáló impulzusokat, de ők is hajlamosak néha elfojtani ezeket a félelem vagy a kontroll iránti vágy