CHAT
Léleknapló
Belépés Regisztráció
Vissza a Léleknaplóhoz

A Lélek Végtelenül Rezgő Akarata

Vajon hányszor futottunk már bele az életünk során abba a falba, amit a saját akaratunk emelt? A falba, amit makacsul, de vakon építgettünk, mondván: "Csak ez az út létezik!" Pedig a Lélek nem ismer falakat, csak áramlást. Az akaratunk néha olyan, mint egy gát a folyóban. A víz megpróbálja átlépni, körbejárni, de ha a gát elég erős, megreked. És mi történik, ha a víz megreked? Stagnál, elveszíti frissességét, tisztaságát.

Az önfejűség, a ragaszkodás egyetlen úthoz – legyen az karrier, kapcsolat, vagy egy bizonyos jövőkép – az, ami elzárhat minket a Lélek mélyebb bölcsessége elől. Nem arról van szó, hogy ne legyenek céljaink, vágyaink. Sőt! De a kérdés az, vajon mennyire vagyunk képesek elengedni azt, hogyan valósuljanak meg. Vajon halljuk-e a belső hangot, amikor azt súgja: "Van egy másik lehetőség is. Egy könnyebb. Egy áramlóbb."

Gyakran hisszük, hogy mi tudjuk a legjobban. A tudatunk, az egónk ragaszkodik a jól ismerthez, a kiszámíthatóhoz. De a Lélek, az a végtelen intelligencia, ami bennünk él, sokkal távolabbra lát. Ismeri az összes lehetséges ösvényt, a megkerülő utakat, a titkos átjárókat. Amikor makacsul ragaszkodunk a saját elképzelésünkhöz, mintha egy zárt ajtó előtt állnánk, és dörömbölnénk rajta, miközben a mellette lévő ablak tágra nyitva vár.

Engedjük el az akaratunk béklyóit! Ne ragaszkodjunk görcsösen ahhoz, hogy a dolgok *így* és *úgy* történjenek. Nyissuk ki szívünket és elménket a lehetőségek végtelen tárháza előtt. A Lélek áramlani akar, táncolni, teremteni. Amikor elengedjük a merev akaratunkat, megadjuk neki a szabadságot, hogy megmutassa nekünk azt az utat, ami valóban a legnagyobb örömet, b

A teljes bejegyzés megtekintéséhez regisztrálj

Tovább olvasom →

Már van fiókod? Lépj be