A Lélek Végtelenül Rezgő Égi Kéregtörése

Az élet apró repedésein keresztül szűrődik be a fény – gondoltam ma reggel, miközben a kávémat kortyolgattam. Oly sokszor igyekszünk tökéletes, sima felszínt mutatni, makulátlan képet festeni magunkról, mintha az lenne a boldogság kulcsa. Pedig épp a töréspontok, a hibák, a gyarlóságok azok, melyek igazán emberré tesznek, melyek mélységet és dimenziót adnak létezésünknek. Az emberi kéreg, melyet oly gondosan építgetünk, csak akkor válik valósággá, ha néha megreped. A lélek nem porcelánfigura, hanem egy élő, lélegző entitás, mely tapasztalatokból, sebekből és gyógyulásokból szövődik.

Múlt éjjel egy különös álmot láttam. Egy hatalmas, fenséges fa voltam, melynek kérge repedezett, darabokban hullott le rólam. Eleinte félelem fogott el, attól tartottam, eltűnök, darabokra hullok szét. Aztán megjelent egy fényes lény, aki azt súgta: "Ne félj, a lehulló darabok csak helyet csinálnak az új növekedésnek. Az igazi erőd a változásban rejlik, a megújulás képességében." Felébredve tudtam, hogy ez az álom üzenet volt a lelkemtől. A félelem, a bizonytalanság, a hibák, melyeket annyira rejtegetünk, nem gyengeségek, hanem lehetőségek. Lehetőségek arra, hogy mélyebbre ássunk magunkban, hogy megismerjük valódi énünket, a tökéletlen, mégis gyönyörű lényt, aki a felszín alatt rejtőzik.

Talán mindannyian egy kicsit túl sokat foglalkozunk azzal, hogy mit gondolnak rólunk mások, és túl keveset azzal, hogy mit gondolunk magunkról. Az asztrológia is arra tanít, hogy minden jegynek, minden bolygóállásnak megvannak a maga árnyoldalai, a maga kihívásai. Nem véletlen, hogy éppen ezeket a "hibákat" kapjuk, hiszen ezek azok a sarokkövek, melyekre